I. Robinzon tábor beszámoló
Idén nyáron, július végén lezajlott Smaragdfalva első Robinzon tábora. Röviden: eszméletlen jó volt :) Igaz, erről majd
az alsónémedi Szegletkő otthon lakói, 14 fiatal srác írnak saját beszámolót, hogy hitelesen hangozzék. Összesen 5 napot töltöttek Smaragdfalván. Igencsak komoly kihívás elé lettek állítva, főleg a kényelemhez szokott pesti srácok :) Először is, maguknak kellett összedobni első nap a majdani szállásukat. Ehhez kaptak faanyagot, szalmabálákat, fóliát és szerszámokat. Hát, nem ment minden simán :) Ennek ellenére hamar kialakult a viszonylagos összhang és együttműködés, mert bizony estére már várható volt, hogy esni is fog. Muszáj volt hát befejezni az építkezést, nem lehetett kifogás, hogy valakinek nincs kedve. Aki először sztrájkolt, hamarosan az is belefogott. Készültek külön kis sátrak is, mert hát azért a magánszféra egyeseknek fontosabb volt, mint másoknak. A vacsora is nagyon hívogatott már, ami újabb ösztönzés volt sietni a munkákkal. Végül nagy öröm volt, amikor elkészült a kis kuckó. Ugyan egy éjjeli vihar okozott némi komplikációt, de azt is megoldottuk együtt és úgy szép az élet, ha zajlik.
Ezek után jött a következő "sokk" patakban fürdés :) Nem meglepő módon ez is hamar inkább élménnyé vált, mint nyűg lett volna. Sok közös zenélés, szórakozás mellett voltak szervett programok is, pl. a fazekasság, agyagozás alapjainak tanulása, de igazi élmény azt volt látni, ahogyan a hétköznap munkáiban hathatósan besegítettek és kivették a részüket lelkesen, őszinte segíteni akarással, sokuk az alkotás, teremtés igazi élményétől felszabadultan. Segítettek pl. elbontani egy kis házikót, építeni egy fürdőházat, kaviccsal felszórni addig sáros ösvényeket, kezük nyomán tovább szépült, épült Smaragdfalva, mely most már örökké magán viseli kezük nyomát, ők is részévé váltak.
Szintén szervezett program volt egyfajta kutyás terápiaként a kutyákkal való ismerkedés, azok tanítása, a helyes bánásmód. Egyik-másiknak kifejezetten jó érzéke volt a kutyákhoz és még a sokat bántalmazott, kissé félős kutyával is meghitt barátságot tudtak kötni - talán a közös fájdalmak, félelmek találtak egymásra lelkükben. Öröm volt látni a máskor türelmetlen, olykor magának való, olykor nem túl együttműködő fiatalokon, ahogyan erőt vesznek magukon a kutya kedvéért és képes magát kontrollálni, fegyelmezni, sőt felszabadultan babázni, simogatni, játszani velük. Hamar rájöttek a szabályok betartásának fontosságára: ha ideges vagyok, ha dühös vagyok, a kutya nem fog nekem működni, csak megijed tőlem.
Bár számos program, foglalkozás és nem utolsó sorban munka foglalta le őket, mégis volt elég idejük és terük, hogy kicsit kiszabaduljanak a természetbe, hogy kiengedjék a gőzt, hogy élvezhessék a környezet nyújtotta élményeket. Nem véletlen, hogy többen közülük azon ügyeskedtek, hogyan lehetne kieszközölni, hogy maradhassanak :) Végül abban maradtunk, hogy jönnek még máskor is. "Magdi anyu" majdhogynem sírt, amikor el kellett menniük, rövid volt ez a pár nap, és igazi, őszinte érzelmek keltek életre. Reméljük, ezzel korántsincs vége a sztorinak, de hamarosan jönnek a személyes beszámolók is.
Köszönjük, hogy eljöttettek, hogy megadtátok az élményt, hogy itt voltatok velünk.
