Sok kenyér kísérlet útán jutottam el a mai recepthez, de szerencsére nem adtam fel!
A kovász készítés, az összetevők mennyisége, a kelesztés, mind mind új feladatot jelentett számomra, mára örömteli folyamattá állt össze, ami nagy büszkesége mindannyiunknak, hiszen mindenki hozzátesz egy kicsit:)
ELső lépés a kovász , előszőr élesztővel kelesztettem, és a sütés előtt 3x kelt kenyérből eltett anyagot tettem egy üvegbe a következő sütésig. MA már rozsliszt, vagy búzaliszt erjesztésével elő tudom állítani a kovászt.
A kelesztés volt a másik nagy buktató, amit meg kellett érezni, hogy mekkora hőmérsékleten kel jól a tészta, és ismét átgyúrni, és ismét keleszteni, türelemmel.
A kemence építése közben azon törtem a fejem, hogyan sikerül a megfelelő hőfokot, és időt eltalálnunk, a sok munkával elkészített tészta, megsül-e , elég-e?
Mára mindezek apró rutin tevékenységek, bár mindannyian összedolgozunk a családban, van a ki a tüzet rakja, fát gyújt, a vízhez, én az alapanyagokat rendezem, Árpi fűti a kemencét, a gyerekek adagolják a kovászt, vizet, búzát válogatnak, őrőlnek, szakajtanak, liszteznek,fát gyűjtenek, és persze minőség ellenőriznek:)
Mivel nem mérek, mindent érzésre teszek hozzá, így fix receptet sem tudok írni, de nincs is két egyforma liszt , egyforma kovász, egyforma nap sem:)
A liszt alatt természetes bio teljeskiörlésre gondolok. Amit mi sütünk az egy hét múlva is élvezhető, laktató táplálék.
A liszt mennyiségéhez arányítom a sót, a folyadékot, a fűszereket. Ízlésünk, és a kreativitásunk végtelen variációt tesz lehetővé.
Mivel nincs hűtőszekrényünk, a tej néha aludt, néha kefír, néha joghurt:) ami épp sikerül:)
Egy pici olaj, zsiradék is kerül a kenyerünkbe, és magok, (lenmag, tökmag, napraforgó, stb) ami épp elérhető .
Az összetevőket jól eldolgozom, és meleg szélmentes helyen 3x kelesztem.
