Belső Kertünk

Minden pillanat, amit itt a földön töltünk, tele van élményekkel, hatásokkal, melyek tudatunk rétegeiben elraktározódnak. A baj csak ott kezdődik, hogy egyszerre annyi hatás ér bennünket, hogy nem is vagyunk tisztában velük. Általában néhány felszínen maradó esemény leköti figyelmünket, és nem tudatosítjuk a mellette megülő többi hatást. Egy eseménydús napon néhány beszólás, találkozás, telefonhívás, ránk gyakorolt hatásával nem kerülünk tisztába. Esetleg néhány nap után nem értjük, hogy mi van velünk, miért veszítettük el az aktivitásunkat, miért viseltetünk ellenérzéssel valamelyik számunkra kedves emberrel. Egyáltalán mi zajlik bennünk, amikor látszólag minden rendben van, boldognak kéne lennünk és de, valami a mélyben rág bennünket, nem engedve, hogy valódi lényegünk megmutatkozzék.

Hogyan is működünk?

A napi találkozások bennünk eltemetett, szőnyeg alá söpört "élmény", érzéseket, problémákat érintenek meg bennünk. De mivel eddig sem, szívesen vettünk tudomást róluk, vagy épp rohanunk, most sem szentelünk nagy figyelmet nekik. Elegáns mozdulattal, vállrándítással tovább megyünk mellettük . Persze csak látszólag. Úgy próbálunk tenni, mint a gondatlan kertész, aki a ki nem gyomlált kertbe szórja el az ültetendő magokat. És amikor ezt megteszi, elkezdi locsolni a kertet. Legnagyobb megdöbbenésére, amikor legközelebb kimegy a kertbe, nem egy rendezett csodakert látvány a fogadja, hanem egy gazok között elcsökevényesedett állapotban vegetáló növénykultúra látványa.

Érdekes megfigyelésem, hogy ha elültetek egy növényt, a tövében egy hasonló formájú, de mindenképpen erősebb gyom kezd el hajtani. ami természetesen az ültetett növényt akadályozza a fejlődésében.

Hogyan előzhetjük, meg hogy ez a helyzet a mi kertünkben ne forduljon elő?

Az első feladat az állapotfelmérés. Vizsgáljuk meg tudatunk jelenlegi állapotát, és egy őszinte diagnózist állítsunk fel. Azaz, nézzünk szembe a problémáinkkal, félelmeinkkel, és ezekre figyelve, igyekezzünk módszeresen kitisztítani tudatunk mély rétegeit. Nagy segítség ehhez, ha speciális tréningeken veszünk részt, vagy őszinte feltáró beszélgetéseket folytatunk, olyan emberekkel, aki rálát dolgainkra, és spirituális tapasztalataival segíti gyógyulási folyamatainkat. Addig lehet szükség külső segítségre, amíg ez a tisztogatás vérünkké válik, vagyis rendszeres tevékenységgé mindennapos cselekedetté alakul bennünk.

A gyomokat nem elég letépni, tövestúl kell kigyomlálnunk!

Egy bizonyos idő elteltével megerősödünk, és felszabaduló energiánk már segíti változásaink lefolyásának gyorsaságát.

Azt is megfigyeltem, hogy ahol üres felületet hagyok a kertben, oda valami biztos belepottyan, és kihajt. ha tehát azt szeretném, hogy dísznövény, haszonnövény teremjen, azt kell odaültetni! (Azaz új programokkal kell feltölteni az adatbáziunkat)

Sok esetben tapasztaltam hogy egy mélyen megbúvó problémát, már meg tudtam találni, azt hittem, hogy meg is oldottam, és később egy élethelyzet rácáfolt, megmutatva, hogy ennek a "növénynek", a gyökerét benn "felejtettem". Csak az alapos munka fog maradandó eredményt hozni! Nem elegendő simogatni a gyomokat, a felületes munka, itt is megbosszulja magát.

Nem értjük, hogy lehet, hogy, "már megint ugyan olyan élethelyzetben vagyok, ami elől menekülni szerettem volna, megint ugyanolyan emberrel élek, akivel nem szeretnék". Életünk addig ismételteti velünk a leckét, amíg meg nem állunk, és valódi megoldását meg nem találjuk. Érdemes, tehát, minden dolgunkat figyelmesen végig gondolni és a valódi megoldásig eljutni. Nagy hiba, amikor emberek a sorsot okolják, az őket érő ismétlődő akadályokat igazságtalan sorscsapásként értelmezik.

Tulajdonképpen kik is vagyunk? Miért is vagyunk itt a földön?

Mindannyian kik a földön élünk isten szeretett gyermekei vagyunk. Tapasztalni, hibázni, hibáinkból tanulni érkeztünk. Hiszen magunk terveztük leszületésünket. Mindent, amire szükségünk van ezen az úton, erőforrásokat, segítőket, akadályokat, pihenőidőket előre kijelöljük. Talán az a nehezítő körülmény nálunk európai embereknél, hogy annyi felszínes, valódi értéket nem képviselő látszat köti le figyelmünket, ami akadályoz a belső csönd megtalálásában. Mivel jártam Indiában, láthatom a különbséget, az ottani életforma és a miénk között, de nem az a megfelelő hozzáállás, hogy most a kifogásokat felhasználjuk, hanem inkább lessük el az ottani jól működő dolgokat. Fordítsuk figyelmünket a belső, valódi értékek felé. Feladatunk, hogy itt a mi élőterületünkön teremtsük meg a mi elcsöndesedésünkre alkalmas közeget, és itt forduljunk a bennünk élő istenünk felé (önmagunk valódi lényege) itt mutassunk példát emberségünkből, őszinteségünkből, barátságunkból, szeretetre való képességünkről.

A saját gondolataimat, én tudom fülöncsípni! Amikor már más veszi észre, akkor egy kialakult, megerősödött, rögzült viselkedés az eredmény.

Kimondottan azzal a kéréssel fordultam Sai-hoz, hogy belső tapasztalásként erősítsen engem, ne kelljen ki szaladgálnom indiába, hogy egy "guru" segítségét megkaphassam, hanem mindennap bennem lévő bizonyosságként ismerhessem fel az isteni részemet. Az út ehhez az állapothoz az előbb felvázolt szigorú tisztogatási szertartásokon keresztül vezet.

Mindennapi folyamatos jelenlét, figyelem, éberség.

Senki nem gyógyulhat meg külső segítségre. Hol a belső és a külső közti határ? Van egyáltalán határ? A test? Az aura? Csak a tisztánlátásunk hiánya okozza a tévhitet, hogy isten kívül létező elkülönült forma. Csak az elszánt belső akarat, és tett hozza meg a számunkra oly fontos isteni kapcsolatot, ami soha nem volt máshol, csak mi eltakarjuk a szemünket a nyílvánvaló elől. Mint a kisgyermek, a kukucs játék közben. Ha letakarod egy kendővel, és lehúzod a kendőt, kacag, hogy ráleltél. Csak az őszinte szembenézés az érzéseinkkel, csak a hibáink beismerése, csak az embertársaink tisztelete, a bennük lévő isten felismerése hozza meg a belső út járásának tisztességét. Erre a tapasztalatra sokáig készültem, vártam, és India, és a Drága Sai határtalan szeretetének megtapasztalása segített.

Sajnos sokszor tapasztaltam, hogy magam, és útitársaim is a könnyebb utat próbálták választani és megpróbáltak "külső" megoldásokkal befelé közelíteni. Nem megy. Persze tudjuk, hogy nincs kinn és benn, de itt a poláris világban mégis megkülönböztetünk. Ha valamit meg kellett a saját "káromon" tanulnom, az az, hogy semmit nem oldhatsz meg kívűl! Csak a valódi befelé fordulás ad valódi választ életed kérdéseire. Másik fontos tapasztalatom, hogy aki el próbálja kendőzni, gyengeségét, hibáit, tévedéseit, az óhatatlanul a saját csapdáját ássa meg. Nem kell a tökéletes látszatát keltenünk Bátran vállaljuk gyengeségünket, esendőségünket, hibáinkat, félelmeinket! Hiszen Jézus nem ítélt el egyetlen embert sem, ha az őszintén megbánta cselekedetét. A hiba, amit magunkban nem tudunk elfogadni, az egész világban szúrni fogja a szemünket, és kívül igyekszünk majd eltaposni, ezáltal igaztalanul bántunk meg embereket ahelyett, hogy az egyetlen megoldását megtalálnánk, belül ismernénk fel magunk meg nem oldott részeként.

Nagyon sok kollegánk esik ennek áldozatul, amit tavalyi utamon is és idén is sajnálatosan megtapasztaltam. Az elszállás biztos jele, ha valakit elkezdünk kritizálni, kerüljük, a társaságát, vagy csak egyszerűen nem szimpatikus az illető. Legegyszerűbb gyógyír, ha ilyenkor megállunk egy pillanatra, és számba vesszük az "illető" nemszeretem tulajdonságait,

És megnézzük hogy mi rendelkezünk-e ezekkel. Biztosan kijelenthetem, hogy az általam vizsgált minden eset meghozta a saját magamban talált azonos tulajdonságaimnak felismerését. Innen már viszonylag egyszerű a gyógyulás megbocsátom, magamnak, hogy ítélkezni próbáltam más felett, és magam eldönthetem, hogy a számomra nem tetsző viselkedést magam sem folytatom. A szeretet és az egységélmény, a hála, aziránt aki számunkra ezt az eltakart részünket megmutatta, bőven kárpótol bennünket, öncsalásunkkal szemben. Mindez természetesen leírva egyszerű, naponta észre veszem, hogy megint nem figyeltem eléggé, és ilyenkor, gyors irányváltásra van szükség. Ha nem veszem észre magam, a "külvilágból" hamar megérkezik a figyelmeztetés. Hála érte!

Az univerzum és én szerves egységet alkotunk. Reagál minden lélegzetvételre, gondolatra, cselekedetre!

A felelősség a miénk !