Smaragdfalva lendája
2018 margójára
Földanya Szeretete Szerzetesrend
Smaragdfalva Legendája
Smaragdfalván, egy olyan tanyaközösséget szeretnénk alapítani, akik a természettel harmóniában élnek, mellőzve minden olyan eszközt és tevékenységet, amely azt megváltoztatja vagy zavarja.
Ha figyelmesen olvastuk el az első mondatot, akkor mindjárt fel kell vetődni a kérdésnek:
Vajon fel van-e készülve erre valaki is ebben a társadalomban?
Nézzük csak „a természettel harmóniában élni, mellőzve minden olyan eszközt és tevékenységet, amely azt megváltoztatja”
Micsoda? Villany és gáz nélkül? Autó nélkül? Fával fűteni és főzni? Atya ég, mikor lesz az kész?
Te jó ég! Biztos? – kérdezheted magadtól teljesen megrökönyödve. De az is lehet, hogy azt mondod: igen, én is erre vágyom, nekem is ez az álmom. De hát ezek a világi dolgok nem is olyan fontosak nekem.
Amikor az ember könnyedén bele tud simulni bizonyos feladatokba, akkor már biztosan megérett arra, hogy azt meg is tapasztalja. Akkor készen van arra is, hogy némi áldozatot is hozzon, mert ez a vágya és a bőre alatt érzi annak a leendő tapasztalatnak a gyönyörűségét, amikor az valóra válik.
Meg volt az álom, itt az elképzelés és most jön a valóra válás ideje.
Nagy szeretettel várjuk azokat a családokat, személyeket a tanyaközösségbe, akik Smaragdfalvához csatlakozni szeretnének.
Saját tanyát vásárolnak, ahol saját családjukkal gazdálkodnak. Közösen megtermelik a mindennapi étkezéshez a zöldségeket, állatokat gondoznak és nevelnek. A nagyobb lélegzetű munkákat, mint például a gabonatermesztéssel járó munkákat is közösen végzik el, ami természetesen a családok élelem szükségleteit kell fedeznie és az állatok takarmányozását. Együtt és természetesen egymást segítve építik a házakat, a műhelyeket, alkotóházakat, ahol közösen tudják megalkotni létre hozni azokat a dolgokat, amikre szükségük van, vagy csak a saját és embertársaik gyönyörködtetésére.
Együtt készülnek az ünnepekre, sütik a kenyeret, főznek ételt és együtt is ünnepelnek, mondanak történeteket, mesélnek mesét és bohóckodnak, ha úgy tartja kedvük. Tudjátok úgy, mint az igazán jó testvérek, akik szívből tudnak örülni annak, hogy egy különleges helyen lakhatnak a természetben, tisztelik és szeretik azt, csak úgy, mint saját magukat és embertársait.
Ezen a helyen nincs versengés, itt mindenki egyenlő, az egység része, a természet gyermeke.