Mostoha?

Az első házasság végét járva, többen figyelmeztettek, hogy nagyon gondoljam meg a válást, hiszen a gyerekeknek nagyon fontos, hogy a szüleikkel éljenek, és soha senki nem fogja úgy kezelni a gyerekeimet, mint a saját apjuk. Ez való igaz. Ami viszont tény volt, hogy a kapcsolatunk nem volt képes a megújulásra, így a válás megtörtént.

A válás utáni időszak szörnyű trauma minden résztvevő számára. A gyerekeknek még inkább, hiszen, őket nem felszabadítja a nyomasztó kapcsolatból való kilépés (ritka kivételek persze vannak) hanem, ők az otthon biztonságát, a szülők jelenlétét, az új környezetet, az új partnereket, vagy jelölteket is végig kell, asszisztálják. Vannak szülők, akik sokáig csak futó kapcsolatokon élnek, vagy azon sem, de ennek a feszültsége, vagy a kapcsolat hiánya is sajnos okoz olyan feszültséget, ami pontosan érzékelhető. A magára maradottság, a bizonyítás, hogy mégsem velem van a hiba, az igény egy társas kapcsolatra, előbb utóbb nyitottá teszi az embert, egy újabb kapcsolatra.

Amikor egy új kapcsolat eljut arra a szintre, hogy az élet több területén is szeretnének a felek együtt lenni, mindenképp érdemes a felnőtteknek felkészíteni a gyerekeket, és a találkozást megszervezni. Még ha az első időszakban nagyon jól sikerülnek is a találkozások, akkor is nagyon célszerű a nevelési elveket előre átbeszélni, amikor a kapcsolat mélyítésén, fixálásánál döntötök. Jó tudni, hogy adott helyzetben mit követel az egyik fél, mit a másik, ki fegyelmezze, mennyi hatókört engednek a felek egymás gyerekei felé. Fontos, az is hogy ki megengedő, ki a szigorú, ki konfliktuskerülő, ki elsimító. És ki miben tartja illetékesnek magát, mit visel el az egyik fél, mit a másik (ebben célszerű, ésszerűséget, következetességet, alkalmazni) amikor nincs jelen a vér szerinti szülő szükség, van, hogy fegyelmezzük, megóvjuk a veszélyes helyzetektől. Sokszor rossz hangsúlyt kap, ha mi fegyelmezünk. Soha nem fáj a saját szülőtől kapott fegyelmezés annyira, mintha egy "idegentől" kapjuk.

Nagy hiba a kezdetekkor elsiklani az apró különbözőségeken, mert amit nem beszélünk meg, az egy zsákban gyűlik, és ha a zsák megtelik, nehezebb a tartalmától megfelelően megszabadulni. Mind a párkapcsolat széteséséhez, mint a gyerekek lázadásához gyorsan vezethet. Ha egyikünk engedékenyebb, vagy a higéniáról alkotott véleményünk nem azonos, hamar nézeteltérések jelentkezhetnek. Sok kapcsolat végkimenetele eldőlhet ezen, hiszen egy lázadó kamasz, aki harcol az új partnerrel, állandó pokollá teheti otthonunk, ami gyors menekülésre késztetheti az új partnert.

Sok gondot okozhat, ha az egyedül élő szülő és a gyerek közt nagyon erős kötödés alakul ki, és a gyerek jogosan sérelmezi (hiszen ő mindent megtett, hogy kárpótolja a szülő érzelmi hiányait) az új vetélytárs megjelenését.

Sok gyerekben alakul ki teljesen káros feltételes reflexként, hogy rivalizáljon a szülőjéért, amit később a szerelmi életébe beépítve, mindig ő lesz az, aki egy kapcsolatban a vesztes "harmadik "szerepét bevállalja, vagy a reménytelen távoli, elérhetetlen szerelmek kárvallotjává válik.

Az alvási szokások, hisztizések kezelése, követelőzések, evési szokások, családi segítségnyújtás (részvállalás a közös feladatokból), gyerekek ajándékai, zsebpénz. Legcélszerűbb a gyerekekkel közösen megbeszélni, az új életekben felállított közös szabályokat, rámutatni, hogy mit miért szeretnétek, mert az együttműködés elérése sokkal célszerűbb, mintha állandó lázadásokat kéne levernetek, a rész harcok, felemésztenék a leendő család energiáit, és újabb sérelmekhez vezetnek.

Ha mindezeket megoldottuk, még akkor is a különélő partnerek iránti ellenérzésünk kordában tartása rendkívül nagy feladat tud lenni, mert sajnos, legtöbbször a sértett felek a legérzékenyebb pontunkon, gyerekeinken keresztül folytatják játszmáikat.

Gyerekek hiányos öltözetben küldése, láthatások akadályozása, másik szülő becsmérlése, a szülővel élő partner okolása.

Ebben a helyzetben a gyerekek megzavarodnak, és önmaguk legrosszabb formáját hozzák. Nem csak az iskolai jegyeken, de érzelmi reakcióikon is egyre súlyosabb jelek mutatkoznak. Szétszórtabbak, zárkózottabbak, vibrálóak, vagy letargikusak lehetnek. Viszont a legnagyobb rossz, ha a szülőket, és az új partnereket kiismerve, a gyengeségeiket kijátszva egymást kezdik versenyeztetni, manipulálni. Pl: "a Józsi bácsi elvitt a vidámparkba" te hova viszel a hétvégén? "Az anyu szuper lekváros buktát sütött," ezt nem szeretem, nem eszem meg. Ha egy ilyen helyzetben megpróbálod betartani az otthonod rendjét, próbálsz nem megfelelni a reménytelen versenynek, és az őszinteség és következetességben nevelni a gyerekeket, nagy kitartásra, elkötelezettségre lesz szükséged.

Minden hétvége, minden találkozás új kihívásokat rejt, és ha épp nem vagy a toppon, neked is vannak problémáid, jobb, ha a konfliktust megelőzöd, ill. partnereddel megerősítitek egymást, hogy a célotok közös, és hogy bármi történik a pozitív eredményre, törekedtek.

Vigyázat! Gyerek előtti vita öngól! Nincs nyertes!

Magunk is több problémába botlunk nap, mint nap, és nagyon sokszor még az előző kapcsolatban meg nem oldott dolgainkat kell egy nehezebb variációban, élesben kezelni, különben hamar elmérgesedhet a legjobbnak induló kapcsolat is. Konfliktuskezelés, mindig nehéz, ehhez megfelelő kommunikációra van szükség. Arra törekedj, mit szeretnél, mit érzel, azt közöld a résztvevőkkel, hogy hogyan érint téged az incidens.

A gyerekek számára a szüleik, és az elvesztett közös otthon egy illúzióvilágként tovább él (bármilyen pokoli volt is a valóságban), és mindaddig, míg a traumát fel nem oldják (sokszor évtizedek), a belső gyermekük mindvégig a család, és a szülők újraegyesítésében reménykedik (akkor is, ha erre semmi esély nincs már). Teljesen érthető, hogy sok ellenállást, (tudatosan, vagy tudatalatt) fejtenek ki az új partnerrel szemben. Célszerű, ha a második apa, ill. anyaszerep helyett, egy tiszteleten alapuló, baráti viszonyra törekedsz a gyerekekkel, mindenki számára előnyösebb, mintha az eredeti szülőt próbálnánk pótolni, vagy versenyre kelni vele. Ha kritizálod a szülőt, vagy viselkedését, a gyermek bizalmát megrendíted, és a saját tekintélyedet is aláásod (hiszen nem tudtál uralkodni az indulataidon).

Két másik ember gyermeke, aki "hozományként" kapsz a partnereddel, valóban, nem lesz olyan, mintha a sajátod lenne. Amennyiben még titokban féltékeny is vagy a régi partnerre, hiszen valamikor meghitt intimitás volt a párod, és közte, akkor nagy a veszély, hogy a féltékenységed kivetíted, az amúgy is labilis gyerekre, ezzel megint elbukod a bizalmát. Ha mindezt tetézed, hogy partneredet is uszítod, és próbálod eltávolítani az előző kapcsolatban született gyermekétől, akkor a szereteted helyett a félelem vette át az irányítást.

Régi meséink tökéletesen megmutatják, hogy hogyan viselkedik egy mostoha, de megoldást nem adnak, hacsaknem a mostoha elpusztításával. Ma nem fognak téged megégetni, szikláról lelökni, de kellő önismerettel, éberséggel, empátiával, magadban tudod elpusztítani a mostohát. Ehhez tudnod kell, hogy a résztvevők érző, spirituális lények, tehát viselkedésed megfelelő tiszteletet kell hordozzon, és alázatot, hogy ne bírálj, ítélkezz, inkább adj, és szeress!