Szomorú valóság

Alig egy éve vagyunk a területen, és máris megérkezett a második tolvaj banda, elvitték a szerszámainkat, hálózsákjainkat,sátrunkat, matracokat, otthagyott élelmünket. Erős idegzettel, rendelkezünk, de az érzés, amit az kelt, hogy kiszolgáltatva vagyunk , és nincs védelem , hogy a munkánk eredménye a
mások érdemtelen , lelkiismeretlen munkakerülő, kezébe kerüljön, ez vér lázító.

Amikor urrá lettünk a dühön, természetesen amit tudtunk felpakoltuk, és hazavittük, persze, minden nem fér fel egy utánfutóra, tehát reménykedtünk, hogy jövő héten megvárnak a hátrahagyott dolgaink. Barátaink a hét közepén, még lerohantak, hogy ők is, amit tudnak elhozzanak, megmentsenek. Amikor péntek éjjel, fáradtan, sárosan megérkeztünk a területre, döbbenten láttuk, hogy a piszkok, ismét visszajöttek, és minden maradék dolgunkat, még összeszedtek, és távoztak.

Így hát fiunk egy fólián és egy polifómon hajtotta fejét álomra. Mi még órákig vívódtunk, hogy miként tudjuk megvédeni a dolgaink, hogy tudunk gátat szabni a további fosztogatás sorozatnak...