Sokminden történésről nem adtam hírt, mivel áram, és idő , net híjján igen rövidke hírek jelentek meg rólunk. MIndenkinek jelentem, 4. éve élek itt a "semmi közepén" és akármilyen hiányossággal is kezdtem meg az ittlétem, mégis élünk, és a sok kihívás ellenére apránként gyarapszunk is. Egy önkéntessel jöttünk, és most négy főt számlál közösségünk. Nehéz tapasztalásaim nemis igazán az időjárás, a hideg, a sár, a pénz hiánya, hanem az emberi kapcsolatok leszűkülése , sokszor az egyedüli felellősség cipelése, a "helyes" döntések meghozatala (rendszerint nem sikerült) jelentette számomra a legnagyobb terhet. Sokszor több feladatot, állatot, vállaltunk mint amit képesek voltunk ellátni, így a felesleges teher sok ideérkező kedvét szegte. Néhányszor én magam is azt hittem nem bírom tovább...
Ilyenkor van az hogy az útvonalat meg kell vizsgálni, merre akartam tartani, és oda érkezem ezen az úton?
Még most is sokkal több terhet cipelek mint ami szükséges lenne, mert fenn akarom tartani azt a helyet, ami jövőképet adhat a természetbe való visszavágyás útjára lépőknek.
