Eddigi történések

Február utolsó hetében indultunk, kellemes tavaszt ígérő langyos időben. Aztán, hamarosan jeges, havas, esős Március fogadott minket. Néhány tavaszias nap előcsalogatta a hóvirágokat, amit aztán gyorsan be is takart hóbundával. Azzal a tervvel érkeztünk , hogy a lovaknak a fogadását és a leköltözését készítjük elő. Tudtuk hideg éjszakákra számíthatunk, de ami következett az igen meglepő, és kellemetlen helyzeteket okozott. Megérkezésünkkor a fű már zöldült, egy hét múlva csak fehér hó mindenütt. Arra nem számítottunk, hogy még ilyen nagy havak érkeznek, a lovak pedig éhesek voltak. A téli fakitermelés a vadi új kövezett utat, rommá gyalázta, a puha földet, mély árkok szántották fel, amiben most a hó és víz patakokként gyűlt meg.

Egyetlen közlekedési lehetősség a gyaloglás volt, minden autó elsülyedt, megragadt a saras havas kátyúkban. Egyet remlhettünk, amilyen gyorsan meglepetésszerűen jött, úgy is fog távozni a hó. hiszen a nap majd gyorsan elolvassza. Csak azt a napot sokáig kellett keresni, mert a felhők mögött ugyan sütött, de hozzánk a melege nem jutott el. szerencsére, rekeszszel hozott répa, alma, és zab jól jött a hirtelen hideg havas időben. Csodálatos jégvilág éjjelente kemény fagyokkal, nappali olvadással hamarosan sártengerré változtatta Smaragdfalvát. a száraz fáknak lőttek, a szél letépte a tüzifa feletti védőfóliát, mégis derűsen fogtuk fel jó kis testmozgás, és éberség kell ide, nem baj a cél hogy itt legyünk és az megvalósult. Két helyről is jött segíts-Ég . Barátaink barátja Franciaországból érkezett meg hogy egy két hétre kertészkedni segítsen és tanuljon. És barátaink ismerősei regisztrálták ill feltették a honlapunk egyik cikkét egy külföldi honlapra, és ez által egy fiatal német pár is jelezte érkezését.

A jurta hamarosan megtelt, a két főből gyorsan 5 fő lett és a családunk és barátaink már csak a kispolcon tudtak aludni, esténként beszélgettünk, ismerkedtünk, zenéltünk, énekeltünk. Minden hétvégén jöttek látogatók, hoztak ételt változatosságot, örömet. Megérkeztek a kecskék, birkák, épp egy két napos esőszünetben, nagy örömmel ismerkedtünk velük. Csodával határos módon azonnal elfogadták a helyüket, mindvégig attól féltem, kiszöknek, elmennek, de nem, remek látvány volt a természetes bozótosban a kis jászol, és a kecskék örömmel tökéletesen beilleszkedtek. Két napig. A kos kedves, volt hízelgett, nem is értettem a rém történeteket, a vad kosokról, ez barátságos, hízelgő, két napig. Aztán fejés után visszamentünk, és....hült helye az állatoknak....indulás keresni őket, igen ám, esik, mindjárt sötét, merre mehettek, kutyák, nyomok, vésztartalékok beindítása, hol lehet a  két napos kicsi bak, egyre jobban esik.  vak sötét hiába szólítjuk őket, zörgetjük az edényüket, semmi fel kell adnunk a keresést, nincs értelme. Másnap reggel folytattuk a keresést, a környék csodás, az idő esős, de az erdőben járás mindenért kárpótól. Állataink sehol. a két kis puli többször jelez, újra rménykedem, megtalálták őket, de csak vadriasztások voltak. Őzek, madarak menekülnek a csörtető keresők elől, pedig nem bántjuk őket. A letarolt erdő mellett eljőve,  nagy szomorúságot érzek szégyen, hogy a mai tudás mellett ilyen még létezik kb 10 ha erdő tarvágása szomorú látvány, az eső mossa le a földet, a letarolt földről. 

Harmadik nekiindulásunk végre meghozta az eredményt a közeli bozótosból mekegés a válasz...buta kis jószágok kinn töltötték az esős éjjelen az  időt, no de megvannak indulás haza. Nagy öröm, etetés, fejés a Kis Jodát picit felmelegítjük a kemencénél, és sipirc vissza szopizni. 

Azóta nincs elmenetelés, már csak legelésznek, nem indulnak messze, és tudják , végleges otthonra leltek.