Izzasztókunyhó-szertartással kapcsolatban írom le ugyan a gondolataimat, de ezek - véleményem szerint - érvényesek, úgy általában véve egy SZER-tartásra.
(Az Izzasztókunyhó, vagy Inipi-szertartás az Észak-Amerikai indiánok egyik szertartása a Férfivá avatás, Látomás-keresés, vagy pl. a Naptánc szertartások mellett.)
Nem újdonságokat sorolok fel - mivel nálam avatottabb emberek már régen leírtak tanításaikban erről a témáról mindent - csupán saját szavaimmal próbálom megfogalmazni, elsősorban saját magam számára, hogy mit hordoz magában, mire jó egyáltalán egy szertartásos tevékenység.
Az első gondolat: a szertartás akkor veszi kezdetét, amikor elhatározom, hogy részt veszek rajta. Ettől a pillanattól érdemes figyelni életünk történéseit, mert ezek a történések, és az ezekre adott reakcióink is segítenek megérteni működésünk problémáit.
Miért is nem a helyszínre érkezés, a tűz meggyújtása, vagy a kunyhóba történő bemenetel a kezdés időpontja?
Azért az elhatározás időpontja a fontos, mert ekkor fejezem ki a felsőbb világok felé, hogy változtatni akarok az életemen. Ekkor „beindul” a támogató és gátló energiák áramlása, amelyekből sokszor csak az akadályozó tényezők megjelenését vesszük észre.
Amennyiben könnyedén meg tudjuk oldani, hogy részt vegyünk egy szertartáson, az is üzenet a számunkra.
Az üzenetek megfejtéséhez lehet külső segítséget igénybe venni, de elsődlegesen magunkban kell megtalálnunk a válaszokat a kérdéseinkre.
A szertartás végéig próbáljunk folyamatosan jelen lenni, figyelni a történésekre adott reakcióinkat, a bennünk megjelenő érzelmeket, gondolatokat. Ezeket, ha alkalmunk van rá, le is jegyezhetjük, mert néhány nap után elolvasva a leírtakat már „kívülállóként” is tudunk egy-egy problémánkra tanácsot adni magunknak.
Néhány szertartásos tevékenység, amelyről már sokan hallottunk:
- Japán Tea-szertartás
- Esküvői-szertartás
- Halotti-tor
- Jóga-edzés
- Zarándok-út
- Tűzön-járás
- Böjt
A szertartások szabályrendszere, lefolyása, időtartama, eszközei eltérők lehetnek, de csak a jelenlét, a figyelem adhatja meg az „erejüket”, ez biztosítja a maradandó élményt.
Minden, a szertartásokon való részvételeink során megszerzett tapasztalat, átélt élmény egy célt szolgál: felkészít egy szertartásra - amely ugyan hosszú időtartamú - mégis minden embernek javasolt részt venni rajta.
Ez a szertartás mindenkinek a saját élete.
A SZER-elem akkor tud megjelenni hétköznapi életemben, ha az életem hétköznapjait is azzal a figyelemmel élem, mint mondjuk egy Izzasztókunyhó- szertartást. Amennyiben törekszünk arra, hogy résztvevői legyünk saját életünknek, „jelen legyünk” az eseményiben úgy egyszer megismerhetjük a legfontosabb dolgot az életünkben: saját magunkat.
Úgy gondolom, ez a legfontosabb gyakorlat az életemben: az önismeret gyakorlata.
Ha megismerem magam, akkor csak átmenetileg zökkenhetek ki a középpontomból; nyugodtan tudom fogadni az élet megpróbáltatásait, éééés örömeit is……és az Atyám mosolyog rám.
Természetesen ezek csupán az én gondolataim, mindenki járja csak a saját útját, és fogalmazza meg a saját gondolatait, a saját tapasztalatai alapján.
Berta Miklós
