A harmadik év telén érkezett meg az ihlet, álmomban, hogy milyen "konyhában" tudnék igazán létezni. Az oldalai átlátszóak, szellősek, a nap járásának megfeleő árnyékolást a futtatók, és az árnyékolók biztosítják. Mivel minden évszak más és más, ezért ennek a változásnk megfeleően kell tudjon az "épület"
is alkalmazkodni. Az elemek ebből adódóan mozgathatók kivehetők, az árnyékolók, saját készítésű fűzfavesszőből készülnek. A fényhiányos tél, idején a lombhullató futók, beengedik a napsugarakat, amikor tavaszodik a pergolák bezöldülnek, virágpompával illatokkal telítik meg a levegőt, és fokozatosan védelemet nyújtanak az erős naptól. A föld érintetlenül marad, élő kapcsolatot hagyva a talpunkkal, puha, kerek kavics szórás amit elképzeltem. A konyha lelke a kemence, ami a heti kenyér sütés és egyéb ételek készítéséhez használunk. A másik fontos elem a pultrendszer, ami igazából a négy égtáj felé négy funkciót különít el. Egyik pult a gyógynövények és feldolgozásuk helye ez kerül északra, hiszen ők a száradáshoz, sem kérnek már a fényből. A keleti a konyhakerti és melegházi oldal itt a befőzések tartósítások feldolgozása történik közvetlenül a melegházhoz kapcsolódva.
A nyugati oldal a mézfeldolgozás szintere. És a déli kilátást csodálva készülnek a minden napi ételek. Nagy családi asztal a pihenéshez, együttléthez, és a jó ételek elfogyasztásához ad teret:)
