Mit is értünk ez alatt? A természetben élő vad musztángok patáját vizsgálva,és összehasonlítva az ember által tartott lovak patájával, meglepő felfedezésekre juthatunk. A "kezeletlen" állat lába, körme, jobb állapotban van, mint a "gondos" védelemmel ellátott lovaknál. Éltekoruk is az ember "áldásos jelenléte, és beavatkozásai következtében megfeleződött, a nehéz körülmények közt szabadon élő, lovakhoz képest. Sok ló a vágóhídon végzi, a "szerencsésebbje" legelőn. A legjobb ha olyan körülményeket igyekszünk számukra biztosítani, ami az ő érdekében az ő etológiájának, és anatómiájának megfelel. A ló nem kiscica, vagy házi kedvenc, bár szerethetjük, ő csak azt érti, hogy megfelelő körülmények közt tartjuk, és kommunikálunk-e az ő nyelvén.
Tehát a pata formája, a láb, és a föld közötti ideális beesési szög biztosítja, hogy ez a nagy testű állat mégis biztosan álljon a lábán. Inél kisebb helyre korlátozzuk a lovainkat, és nem szalad, erdőn, mezőn, köves sziklákon, akkor nekünk kell a körmöket levágnunk, mivel a kopása kisebb mértékű, mint amire szüksége lenne. Hogy mit , mennyit , honnan , az sok összetevős egynelet, erre itt most nem térnék ki.
Az ideális pata állapotának elérése, idő, mivel a deformitások fokozatosan hozhatók helyre, ellenkező esetben a hirtelen meginduló vérkeringés, legalább annyi kellemetlen tünetet produkálhat, tehát fokozatosan javítjuk a benőtt saroktámaszokat, és hozzuk rendbe a ló lábait.
Az első körmöléseket, fokozatosan hétről hétre, a ló viselkedésének járásának ellenörzése mellett végezzük, amikor helyreállítjuk az egészséges állapotot,
akkkor már elegendő havonta, hat hetetente ellenőrizni a paták állapotát.
